A társulat tagjai nem végeztek cirkusziskolát, tudásukat utazva, kisérletezve, illetve egyes workshopokon gyűjtötték össze, autodidakta módon váltak előadóművészekké.

A zsonglőrködést például száz évesen is el lehet kezdeni, sosincs késő és olyan sincs, hogy valaki ügyetlen valamihez, legfeljebb csak nem hiszi el hogy képes lehet rá. A különböző cirkuszi zsánereknek bizonyított a rekreációs és fejlesztő hatása.